Beszámoló az
"Északi Körzet Lelkinapjáról"

Krisztus hűsége a pap hűség, kezdte mondandóját Kocsis István atya, Istenhegy plébánosa, az északi- körzeti lelki napon. A napfolyamán elhangzott gondolatok átszőtték a papság éve, a papsághoz való kapcsolódás szálai. Ez az idő alkalmassá lett arra, hogy átgondoljuk a papságra vonatkozó elképzeléseinket úgy, hogy segítségükre vagyunk az Úr szőlőjében végzett munkájuk során, mivel az általános papság keretében nekünk is keresztényi küldetésünk a munkálkodás. A pap az oltár után még két székben szolgál, a szószéken és a gyóntatószékben. Ugye, azt mindannyian tudjuk, a szentmise, a gyóntatás csak papi feladat lehet, ám hitünk terjesztése a szó és azzal összhangban lévő tettek által mindenkinek lehetőséget ad a tevékenységre. Beletartozik ebbe a hivatásokért végzett állhatatos ima is, hisz meghívások ma is érkeznek, ám a hallásunkkal gond van. A meghívás olyan, mint a nap sütése. Hiába látómezőnkbe a felhők sokasága, a napot legyőzni nem, csak eltakarni tudja. Borongós időben élünk és él Európa nyugati része. Panaszkodunk, hogy nincsenek hivatások, s nincsenek papok! De vajon merünk-e imádkozni azért, hogy családjainkból szülessenek hivatások, Vagy csak másoktól várjuk ezt?

A papi élet alapvető eleme az Istennel való együttlét, nem vetve el ez által a rábízottakkal való, a családok látogatásáig is elérő kapcsolattartást sem. Ezen a területen egyre nagyobb szükség van a szolgálatot erősítő együttműködésünkre. Szakítsunk hát időt a papjainkkal közösségben végzett imára, munkálkodásra, ünneplésre egyaránt. Ezzel a plébánia a szeretet helyévé is válik, ahol a papi és a papokat körülvevő közösségek tanúságot tehetnek a való világunknak Krisztus szükséges voltáról. Egyébként ugye látható az, hogy minél távolabb vagyunk az Istentől, annál embertelenebb a bennünket körül vevő világ. Tevékenységünk középpontja sosem az embereknek történő megfelelés álljon. Nekünk Krisztusnak kell megfelelni, ami nem könnyű feladat, hisz ahhoz igen is fel kell venni keresztjeinket. Látni kell azt, hogy ebben a helyzetben is Istent képviseli a papunk, még ha képviselete fájó is számunkra. Természetesen ő is ember. Neki is vannak hibái, gyengeségei és rossz pillanatai. Ez sem szolgálhat támadási alapot senki számára sem, hisz már oly sokszor beigazolódott egy régi mondás: "Megbánod azt a napot, amikor megbántod a papot!" Sokszor hallani magyarázkodásként, hogy nincs összhang köztünk és a pap között. Ez sem lehet támadási alap és nem mentesít az egyházi tevékenységek alól. Tenni és nem elmenni kell!!! A helyes megoldást mindig a közösségek helytálló, örömöt és bánatot megosztani tudó életpéldája adja meg. Az én, a mi pozitív változásunk, ahol a szó és a tett egységet képez, jobbá tesz másokat is. Bele kell mosolyogni világunkba Krisztus örömhírét! Ehhez a rendszeres imádságból fakadó kegyelem szükséges, és akkor szabadon, örömmel, szeretettel (szösz) tudjuk szolgálni embertársainkat.

A világ is szabadságot kínál számunkra a tömérdek pótcselekvésre buzdítással. Mindent szabad nekem harsogják a médiák, de hogy használ-e az nekem arról nagy a csend. Ez az út az önkontrol elvesztésének útja, ami a tekintélyvesztést is magával hozza. Lásd, verik a pedagógusokat, nem mer intézkedni a rendőr. Színlelt ez a szabadság, hisz az általunk birtokolt dolgok rabjaivá leszünk így. Igazi szabadság csak a kegyelem által lehet osztályrészünk. Természetesen ehhez, szabadon és hittel el kell tudni fogadni, az élet által felkínált korlátokat és kereszteket egyaránt. S ha vállaljuk, megvalljuk hitünk, az magával hozza a hűséget is életünkbe. Igaz a hűségért dolgozni kell. Az áldozatokkal is jár. S ha az áldozatokat őszinte szívvel tudjuk vállalni, csökkeni fog a hivatások, a családok és az identitás válsága életünk minden területén, s már is egy új világ és szebb jövő kapujába kerülünk.

Sok, hasonló összefüggésről hallottunk és beszélgettünk a nap folyamán. A 10 órakor kezdődő lelki napon, melyen a kisszámú helybeli testvér mellett képviseltette magát a budaőrsi, Bosnyák téri, herminamezei, csepeli, istenhegyi, dunavarsányi, tóalmási, romhányi és váci kolping család is, az előadásokon túl, volt szentségimádás, rózsafüzér, gyónási lehetőség és ismerkedéssel egybekötött kötetlen beszélgetés is. A nap szellemiségére a pontot az esti szentmise tette fel azzal, hogy az közös mise volt az Érsekvadkerti egyházközség szombat esti miséjével, mintegy alátámasztva ezzel is a nap mondanivalóját: A kis közösségek Krisztus örömhírét sugárzó, szoros egységet képezzenek egyházközségükkel!


Érsekvadkert, 2010. február 20. emjé