         |
 2024. évben |
Lelkigyakorlat az erdőben
Nyomtatható változat letöltése: |
LELKIGYAKORLAT AZ ERDŐBEN (Híradás a távollévőknek) |
|
Haszontalan szolga sem vagyok, mert megannyi jót megtenni elmulasztottam, kezdte meg nagyböjtre
előkészítő mondanivalóját Borsos József pálos szerzetes testvér a Kolping Északi körzeti
Lelkigyakorlatán, a cserháti erdők egy tisztásán álló házban. A folytatás sem volt egyszerűbb.
Mit számítanak a különböző címek és rangok? Legyenek azok akár egyháziak, akár államilag
elismertek. Ezek mind időfüggő címek. Egy erősebb szellő is lesöpri azokat a történelem
színpadáról. Egy cím számít csak az életünkben. Időt álló cím. Isten gyermekei vagyunk még
akkor is, ha szőnyeg alá söpörjük gondolatát. Istengyermeki voltunk nem médiafüggő.
Nem befolyásolja az, hogyan ítéli meg azt korunk, és hogyan vélekedtek arról a letűnt korszakok.
Atyának szólíthatjuk Őt. Az Atya pedig szereti gyermekeit. Ezért nyugodtan letehetjük vétkeinket
a lába elé. Nem fog elítélni, inkább felemel. Igaz ez a felemelés sokszor számításainkhoz képest
kitérőket tartalmaz. Ekkor sem szabad feladnunk, mert a legszörnyűbb önvád az lesz a pokolban,
hogy szólt a harang, de nem indultam a hangjára, elhangzott a figyelmezetés a pap és felebarátaim
szájából, de nem hallottam meg, hisz a világ zaja szinpatikusabb volt számomra. Tudok- e figyelni
egy belső hangra? Akarok-e változni általuk? A lelkigyakorlat olyan, mint a bibliában szereplő idős asszony garas keresése. A lakás minden zugát átpakolja, szinte kitakarít, hogy megtalálja az elgurult krajcárt. A lelkigyakorlat számunkra is egy nagytakarításnak, lelki nagytakarításnak kell lennie a Sátán által megszállt világunkban. A változáshoz lélekben kell ujjá születnünk, mert minden világi véges, ám az Isten végtelen és végtelenül szeret bennünket. Ezért úgy kell felhasználnunk a világ javait, hogy általa a szeretet növekedjék bennünk. Próbáljunk Jézus szemével látni, mert az a látásmód az irgalmas szeretet letéteménye. Azért úgy kell imádkoznunk, hogy az ne szövegmondás legyen. Imáinkban helyet kapjon az Isten szava is. Hallóvá kell válnunk, hogy észre vegyük Őt. Csak is akkor mondhatjuk ki azt, szólj hozzám Uram, hallja a te szolgád. Ekkor válik imánk az Isten jelenlétének megéléséhez. Természetesen tisztába kell lenni azzal, hogy esendők vagyunk. Tudjuk azt, hogy Jézus nem elítélni jött közénk, hanem felemelni. Erre adta számunkra a szentgyónás szentségét. Természetesen nem könnyű a jézusi út. A keresztút sohasem volt könnyű. Legyen az személyre szabott, vagy közösségi. Minden szenvedés könnyeket csal a szemekbe. Ám a könny egy prizma, mely a szivárvány színeire bonja a nap fehér sugarait. Isten szól hozzánk általuk. S ha Isten szól hozzánk, az csak jó lehet. Be kell látnunk, hogy minden szenvedésnek van jó oldala is. Ehhez kell bátran Istenre hagyatkozni, hogy komolyan mondhassuk ki a sokszor elimádkozott sorokat. "Legyen meg a Te akaratod". E mondat megélt kimondása hozza meg a válságból (értékválságból) kivezető utat. Ehhez kell a halló és érző szív. Soha sem a földi javak kérésére kell összpontosítanunk, hisz az megkaptuk azzal s bibliai üzenettel, hogy hajtsátok uralmatok alá a Földet. Anyagi javak helyett a szív hallását kell kérnünk, hogy meghalljuk az isteni szót. Ha meghallom azt, belátom hibáimat és az édenkerti Éva módjára nem hárítom másra, ami oly gyakran előfordul a minden napok során. Hisz bevett gyakorlat az, hogy mindig más okozza a hibát. Én hibátlan vagyok. Az Úr ma is szól hozzánk. Lehet, hogy gyermekeken keresztül, beteg vagy egészséges ismerős és ismeretlen közreműködésével. Fel tudom-e fogni, készségem van- e a felfogott szó tovább adására. Tudok-e én szólni az Istenhez. Ő mindig meghallgat minket. Legfeljebb nem a mi észjárásunk szerint érkezik a válasz. Isten mindig az öröklétben, nem pedig a percemberi voltban gondolkodik. Földi életünk számtalan krízist is produkál. Ekkor kell még többet és mélyebben imádkozni azért, hogy ne engedje meg az Úr, hogy gyengék legyünk a kísértések támadásakor. Az egyházunk sorsa is hasonló. Az sem mentes a támadásoktól. Az egyház életében is bekövetkezik a nagypéntek. A szabadkőművesség halotti tort ül. (Már készülnek rá teljes gőzzel). Azt hiszik győztek. Ám csalódni fognak, mert a nagypénteket Húsvét követte, és követni fogja még világ a világ. Jézusunk feltámadását az erőfeszítéseik ellenére sem tudták eltitkolni. Az esemény szőnyeg alá söprési folyamata ma is tart. Az ördög mindig ott nyüzsög, ahol szeretetet észlel. Ahol már az ördögi önmegvalósítást átvették az emberek, ott a Sátán már hátra dőlve pihen. Tevékenységét a pillanatnyi jólétet követő földi élet és az azt követő örök éket elvesztése követi az édesnek tűnő kísértések által. Hogy ez nálunk ne így legyen, szolgáljon tanulságul az alábbi tanmese. A kincstárnok megkérdi a királyt, hogyan lehet legyőzni a legnagyobb kísértéseket. A királyunk bölcs volt. Pohárnokával behozatott egy kelyhet és egy korsó olajat, két hóhér kíséretében. A kelyhet csordulásig töltve olajjal és kincstárnoka kezébe adta. Kedves Barátom! Fogd ezt a teli kelyhet. Vidd le a piactérig és hozd vissza úgy, hogy abból egy csöpp sem hiányzik. A két hóhér is elkísér utadon. Ők azt a megbízatást kapták, hogy az első olaj csepp földet érésekor fejedet vegyék. Tisztelettudó ember volt a kincstárnok. Kezébe vette a kelyhet és elindul korlátokon virágokkal díszített lépcsőkön a palota kijárta felé. Minden idegszálával a kehely tartalmára koncentrált. A város utcán haladva csodálkozó és gúnyolódó emberekkel találkozott. Az ablakokból integetők sokasága mellett tért vissza ma palotába úgy, hogy a kehely tartalma hiánytalan maradt. A király már várta őt. Az előtte álló asztalra helyezte a város át vitt és teli maradt kelyhet, és azt mondta: Fölséges Királyom! Íme teljesítettem küldetésem. A király sem maradt szótlan. Alábbi kérdéseket tette alattvalójának. Milyen virágokkal volt díszítve a korlát? Mit szóltak az emberek? Gúnyolódtak veled? Talán meg is dicsértek? Netán integettek is az ablakokból? Nem tudom Uram, Királyom. Én nem láttam és nem hallottam semmit, mert csak az olajra figyeltem, hisz az a földi életem folytatását jelentette. A szolga mit megtett a földi létért. Mi mit teszünk érte? Vagy csak ezért teszünk, és nem számít az ennél fontosabb élet, az örökélet? Tudjuk-e mentesíteni magunkat a világ zajától a kincstárnok példája alapján? Mennyire fontos nekem az örök élet? Mert mi is úton vagyunk. Nekünk is bekiabálnak. Mégsem téveszthetjük szem elől azt, hogy Isten gyermekei vagyunk, még akkor sem, ha vajúdó világunk mást sugall. Évad, 2009. 03. 01. emjé Utóirat: A rendező érsekvadkerti közösség nevében köszönjük a csepeli, dányi, istenhegyi, romhányi kolpingosoknak és a vadkerti Kalász csoportnak, hogy vették a fáradságot és kiszakadva a mindennapok mókuskerekéből helyi képviselőként a jelenlétükkel tanúskodtak az élő egyház mellett. Bízom benne, hogy a 2010 nagyböjtjének első hétvégéjén az itt fel nem sorolt körzeti kolping családok is eleget tesznek a most leírt MEGHÍVÁSNAK. A közösség ereje az együtt létekből táplálkozik. A közösségben lét fel ér az Ördög orra alá tört borssal. Törjünk hát minél több helyen és több borsot a Sátán orra alá, mert csak így haladhatunk egy új és jobb világ felé (Érsekvadkert, 2009-02-28. Egy a jelenlévők közül) |
